Paul Coelho : A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Paul Coelho : A Piedra folyó partján ültem és sírtam

“Kockáztatnunk kell – mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás – de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér – de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint – hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: “Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed.”
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette.”

Csikloturizmus … :)

Magyarul akár csikloturizmusnak is nevezhetnénk Udrea asszony legújabb ötletét – csakhogy az eredeti román megnevezés szó szerinti átvétele indokolatlanul szabadítaná el a fantáziát. Magyarul a legkevésbé sem tudó idegenforgalmi miniszterünk ugyanis nyilvánvalóan nem olyasmire gondolt, mint amit a ferdítő magyar kifejezés sugall, ő kizárólag a kerékpáros turizmusra utalt. Legfeljebb úgy járhatott, mint az átkos idején a kovásznai gint gyártó sepsiszentgyörgyi vállalat, amely nem gondolva a román vásárlóban keltett kéjes gondolatra, Covagin néven dobta piacra itókáját.

A román miniszterasszony csupán azt szeretné, ha kerékpáros turisták lendítenék fel a satnyuló hazai idegenforgalmat. Mint minden méltányos üzleten, ezen is mindkét fél nyerne: a megnövekedett számban idelátogató turisták megtakaríthatnák az üzemanyag-költségeket, az ország pedig az idelátogató turisták számának megnövekedése ellenére megtakaríthatná az autópálya-építés költségeit.

Bár utóbbi nem jelentene túl nagy hasznot Románia számára, ahol a legeredményesebben takarékoskodnak a sztrádaépítési kiadásokkal: nem építenek sztrádát. (Annál a tízegynéhány kilométernél ugyanis, amit tavaly év végén átadtak, még az avatószalag is hosszabb volt, amint rossz nyelvek megjegyezték). Az idelátogató turisták számának növelése viszont már teljesítmény lenne, főleg, hogy a miniszterasszony hivatalba lépése óta az országra kíváncsi látogatók száma egymillióval csökkent, Romániában töltött éjszakáik száma pedig ötmillióval esett vissza.

Persze arra sincsen garancia, hogy kerékpársávok épülnek majd a biciklis turisták számára, hiszen az is pénzbe kerül. Pénz pedig nincs, illetve az a kevés, ami van, olyan fontos dolgokra kell, mint a napokban átadott narancsszínű libegő a zsilvölgyi bányászvároskában, Vulkányban, ahova még rollerrel sem igen érkeznek nyaralni-telelni vágyók. Csoda hát, hogy még a libegő is elkedvetlenedett és már a felavatás napján bemondta az unalmast, hoppon hagyva a megcsodálására érkezett Udrea-asszonyt?

Akinek egyébként nem ez az egyetlen terve dőlt dugába. Egyebek között kudarcot vallott a szekérkaravános körutak ötlete is, akárcsak idegenforgalmi Románia-brandjai, a választék hazájától kezdve a Kárpátok kertjén át egészen a híres-nevezetes (plágiumgyanús) falevélig.

Ám vegyünk példát a miniszterasszonyról, és ne legyünk szűkkeblűek: előlegezzük meg neki a bizalmat ez úton (a majdani kerékpáros sávok útján) is, és bízzunk benne, hogy sok követője akadna egy (kerék)páros túrán.

Bölcsesség … :)

“Álmomban látogatóban jártam ….. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:

– Az én időm végtelen, mindenrejut belőle. Mire vagy kíváncsi?
– Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
– Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást,majd visszvágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
– Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
– Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet.Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mitszeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanuljákmeg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak . A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:

– Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük”

Paulo Coelho

Bármi legyen is a kincsed, ha kisajátítod tönkre teszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad. ” Buddha

 

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni: És megijedt.Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni, és irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.És egyedül érezte magát.És azt gondolta: „Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.”A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett.A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: ”Neked aztán mindened megvan.” De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztántartsa a kalitkáját.Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.„Miért jöttél”- kérdezte a halált.„Hogy újra együtt repülhess a madaraddal” – felelte a halál.„Hagytad volna, hogy mindig repüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.”

Paulo Coelho

 

 

Álljon meg a verekedés … avagy álljon meg az ország!

„Álljon meg a verekedés” helyett álljon meg az ország és induljon a verekedés! – ez következne be, ha az Állandó Választási Hatóság legújabb javaslatát alkalmazzák. A Hatóság tagjai jól kipihenték magukat és egy csokorra való elképzeléssel rukkoltak elő, amely által a hazai választási rendszer tökéletesítését célozzák. Nem állítom, hogy nincs szükség egy-egy leszabályozatlan, vagy ellentmondásokat tartalmazó kérdéskör letisztázására, azonban van egy olyan javaslat, amely által 2012-ben lakatot tehetünk az országra.

A Hatóság három hónapos választási kampányt javasol, ami azt jelenti, hogy jövőre, amikor nyár elején önkormányzati, az ősz végén pedig parlamenti választásokra kerül sor hat hónapon keresztül hivatalos kampány lesz. Arról nem is beszélve, hogy a gyakorlat és a tapasztalat azt mutatja, hogy a pártok jóval a hivatalos kampányidőszak kezdete előtt elkezdik a korteshadjáratot. Közel egy évig az önkormányzatok, a parlament és a kormány szintjén teljes erővel folyna a kampány és állna a munka. (Egészen más kérdés, hogy sokak szerint ez folyamatosan így van.) Ez történik, amikor egy törvényjavaslat kizárólag a dokumentumokat véve figyelembe, elszakadva a valóságtól, az íróasztal mellett születik!

A három hónapos kampánynak lennének kedvezményezettjei is! Biztos vagyok benne, hogy a nyomdatulajdonosok, reklámcégek, vagy a zenészek jubilálnának a rendelkezés alkalmazása esetén. Azt nem feltételezem, hogy az Állandó Választási Hatóság tagjai a kampányidőszakban kiemelt napidíjat kapnak…

A 101 leghasznosabb webhely …

Miért ezek? Miért nem mások? Bizonyára a Digital Inspiration toplistájáról is lehet vitatkozni, de biztosan te is találsz rajta olyan szolgáltatásokat, amiket a jövőben használni fogsz. (Figyelem, a szolgáltatások minőségéért garanciát nem vállalok!)

Te hányat ismertél ezekből? Én legfeljebb a tizedét

01. screenr.com – desktop-videó  készítése és közvetlen feltöltése a YouTube-ra
02. bounceapp.com – teljes képernyők (nem csak a látható részek “lefényképezése”

03. goo.gl – olyan URL rövidítő, ami azonnal QR kódot is gyárt az URL-ből
04. untiny.me – rövid URL “visszafejtő” (mi van a rövid URL mögött?)
05. localti.me – egy adott helyhez tartozó alapadatok összegyűjtve
06. copypastecharacter.com – a klaviatúrán nem található speciális karakterek
07. topsy.com – twitteres kereső
08. fb.me/AppStore – iOS app kereső (az iTunes elindítása nélkül kereshetsz)
09. iconfinder.com – a nevének megfelelően ikonkereső minden méretben
10. office.com – sablonok, képek, clipart Office doksikhoz
11. woorank.com – minden, amit gyorsan meg akarsz tudni egy website-ról
12. virustotal.com – vírusgyanús oldalak, vagy fájlok gyors ellenőrzése
13. wolframalpha.com – gyors válaszok keresés nélkül
14. printwhatyoulike.com – webolodal nyomtatása a felesleges körítés nélkül
15. joliprint.com – cikkek és blogok újságszerű áttördelése
16. isnsfw.com – munkahelyen nem szalonképes URL-ek megosztása
17. e.ggtimer.com – napi időzítő
18. coralcdn.org – túlterhelt weboldalak megközelítése
19. random.org – véletlen számok, pénzfeldobás és egyéb hasonlók
20. mywot.com – weboldalak megbízhatóságának ellenőrzése
21. viewer.zoho.com – pdf  és ppt oldalak megtekintése a böngészőben
22. tubemogul.com – szimultán videófeltöltés a YouTube-ra és más megosztókra
23. truveo.com – videókeresés egyetlen helyen
24. scr.im – itt spamveszély nélkül oszthatod meg email címedet másokkal
25. spypig.com – ellenőrizheted, hogy elolvasták-e a leveled
26. sizeasy.com – egy termék méreteinek megjelenítése, összehasonlítása
27. whatfontis.com –  betűtípusok meghatározása képről
28. fontsquirrel.com – ingyenes fontgyűjtemény
29. regex.info – képek rejtett adatainak felfedése
30. tineye.com – mintha a  Google Googles online változatot készített volna
31. iwantmyname.com – domainkereső.
32. tabbloid.com – pdf készítése kedvenc blogodból
33. join.me – képernyőmegosztás a weben keresztül
34. onlineocr.net – szövegfelismerő (OCR)
35. flightstats.com – repülőjáratok követése
36. wetransfer.com – valóban NAGY fájlok megosztása
37. pastebin.com – átmeneti webes vágólap szövegekhez és kódokhoz
38. polishmywriting.com – helyesírás ellenőrző
39. awesomehighlighter.com – egy weboldal legfontosabb részeinek kiemelése
40. typewith.me – közös munka egyazon dokumentumon
41. whichdateworks.com – időpontkereső eseményhez
42. everytimezone.com – időzónák értelmesen
43. warrick.cs.odu.edu – törölt linkek helyreállítása
44. gtmetrix.com – website teljesítményének online mérése
45. imo.im – Skype, Google Talk, Facebook egyetlen helyről
46. translate.google.com – fordító
47. youtube.com/leanback –folyamatos videófolyam teljes képernyőn
48. similarsites.com – hasonló weboldalak keresése
49. wordle.net – hosszú szövegek összegzése szép címkefelhőben
50. bubbl.us – ötlettár (mind-map), “hangos” gondolkodás online
51. kuler.adobe.com – szín-ötletek, színek “levétele” képekről
52. followupthen.com – ön-emlékeztető emailben
53. lmgtfy.com – Google keresési találatok megosztása
54. tempalias.com – átmeneti,eldobható email címek
55. pdfescape.com – pdf szerkesztése a böngészőben
56. faxzero.com – ingyenes online fax
57. feedmyinbox.com – email hírlevél RSS-ből
58. isendr.com – fájlküldés szerverre való feltöltés nélkül
59. tinychat.com – saját chatszoba pillanatok alatt
60. privnote.com – olvasás után önmagukat felszámoló jegyzetek
61. flightaware.com – repülőjáratok követése világszerte
62. boxoh.com – küldemények követése  Google Térképen
63. chipin.com – adománygyűjtő
64. downforeveryoneorjustme.com – ellenőrizd, hogy kedvenc weboldalad valóban lehalt-e
65. example.com – általános példaoldal
66. whoishostingthis.com – webhost ellenőrzése
67. google.com/history – kereséstörténet
68. errorlevelanalysis.com – képek eredetiségének ellenőrzése
69. google.com/dictionary – jelentés, kiejtés, példa
70. urbandictionary.com – szleng, informális kifejezések (ajánlom az NMHH figyelmébe!)
71. seatguru.com – repülőülés kiválasztása
72. sxc.hu – ingyenes stock fotók (magyar szolgáltatás!)
73. zoom.it – nagy felbontású képek megtekintése görgetés nélkül
74. wobzip.org – tömörített képek megnyitása
75. vocaroo.com – hangfelvétel készítése egyetlen kattintással
76. scribblemaps.com – saját Google Térkép egyszerűen
77. buzzfeed.com – ne mulassz el egyetlen felkapott témát, vírusvideót sem
78. alertful.com – email emlékeztetők gyors beállítása
79. encrypted.google.com – keresőkifejezések titkosítása
80. formspring.me – személyes kérdések és válaszok
81. snopes.com – emailben kapott ajánlatok ellenőrzése
82. typingweb.com – tanulj meg végre rendesen gépelni
83. mailvu.com – videó emailek küldése
84. ge.tt – letöltés előtt elölnézetben ellenőrizhető fájlok küldése
85. timerime.com – időgrafikon készítése képpel, hanggal, videóval
86. stupeflix.com – videó készítése saját anyagokból
87. aviary.com/myna – hangszerkesztő
88. noteflight.com – kottaszerkesztő és nyomtató
89. disposablewebpage.com – önmegsemmisítő ideiglenes weboldal
90. namemytune.com – szám (dal) címének keresése
91. homestyler.com – 3d háztervező
92. snapask.com – nem is fájdítom a szíved, mert a szolgáltatás megszűnt
93. teuxdeux.com – tennivalók
94. livestream.com – készíts élő közvetítést (akár a desktopodról is)
95. bing.com/images – háttérkép keresése mobilra
96. historio.us – weboldalak megőrzése teljes formázással
97. dabbleboard.com – virtuális tábla (whiteboard)
98. whisperbot.com – email küldése, ha nem akarod a saját címedet használni
99. sumopaint.com – képszerkesztő (layerekkel)
100. lovelycharts.com – folyamatábrák, honlaptérképek stb. készítése
101. nutshellmail.com – Facebook és Twitter információfolyam egyetlen helyen

Illetéket fizetnek a nyugdijasok? …

Amikor ezeket a sorokat olvassátok, már az idősebbek kézhez kapták januári nyugdíjukat, s szomorúan konstatálhatták, hogy az jelentős összeggel kisebb, ugyanis egészségbiztosítási illetéket vetettek ki rá.

A Demokrata-Liberális Párt szolgálatos tévés szereplői előszeretettel használják manapság a járulék szót az illeték helyett, mert időközben rájöttek, hogy az illeték az a speciális állami bevétel, amelynek célja, hogy valamilyen állami intézmény (esetünkben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár) az ügyfél érdekében végzett eljárását finanszírozza.

Az illeték sajátossága, hogy fizetője valamilyen kézzelfogható szolgáltatást vehet igénybe. Mivel az illeték nem a szerződő felek szabad akaratából létrejött ügylet ellenértéke, ezért az ár részének sem tekinthető. Ami magyarán azt jelenti, hogy aki egészségbiztosítási illetéket fizet, az jogosult az ingyenes egészségügyi ellátásra, nem a részlegesre, hanem a teljesre.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetői azért nevezik a befizetést járuléknak, mert annak jelentése: kötelezettség, amely valamilyen speciális szolgáltatást nyújtó alapnak jelent bevételt, amely ebből fedezi a kiadásait. És ez pontosan jelzi is, hogy mire költi majd a nyugdíjasoktól levont összeget a pénztár: saját kiadásaira, vezetőinek csillagászati fizetéseire, a bürokrácia fenntartására, működésképtelen informatikai rendszer megvásárlására. Azt is, hogy mire nem: a nyugdíjasok szakszerű és civilizált egészségügyi ellátására, amire egyébként költeni kellene.

A kormány és a minisztérium magyarázhatja bizonyítványát. Azt mondhatja, hogy lám, minden állam, amely a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ellenőrzése alatt áll – márpedig Románia maga kérte az IMF védelmét –, másra költi az egészségügynek szánt pénzeket. Erről tanúskodik az oxfordi kutatók felmérése, akik arra az eredményre jutottak, hogy a Valutaalap védőhálójában vergődő államok az egészségügy korszerűsítésére kapott összegek 1 százalékát fordítják valójában az ellátás modernizációjára. Egy dollárból egy centet.

Kilencvenkilencet eltérítenek, a költségvetési hiányt próbálják a mérsékelni. Azok az országok, amelyek nem élvezik a Nemzetközi Valutaalap védelmét, egy dollárból „csak” 55 centet költenek a költségvetési hiány maszkírozására, 45 centet az eredeti célra, az egészségügyi ellátás javítására fordítanak.

Az oxfordi kutatók tehát megállapítják, hogy az káros az egészségre! Ám még károsabb az a szemlélet, amely két évtizede minden kormányt jellemez: hogy a levont illeték valójában járulék, amit arra költ a hatalom, amire akar. Morbid szemlélet vezérli az illetékes urakat: minél több ember hal meg a katasztrofális egészségügyi ellátás következtében, annál kevesebb ember háborog a katasztrofális ellátás miatt.

Az RMDSZ egészségügyi miniszterének a decentralizációnál is fontosabb reformot kell(ene) levezényelnie az idén. Ezen a morbid szemléleten kell változtatnia, akkor is, ha a marxi megállapítás mára már így módosult: a lé határozza meg a tudatot, pénz pedig nincs, következésképpen az öntudatos egészségügyi ellátás sem jellemező kórházainkra. Az egészségbiztosítási pénztárnak is fel kell fognia, hogy az egészséghez való jog nem merül ki abban, hogy a kórház megállapítja, a betegség gyógyítható, avagy sem, majd utóbbi esetben teljesen, előző esetben részlegesen eláll – forráshiányra hivatkozva – a kezeléstől.

Az Európai Unióban a betegnek nem csupán a fájdalmai csillapításához van joga, hanem a betegség kialakulásának vagy kiújulásának megelőzéséhez, állapota rosszabbodásának lassításához is. Ez pedig az egyén személyi és vagyoni autonómiájának, valamint tényleges élet lehetőségeinek a függvénye, ami nem csupán és nem elsősorban orvosi kérdés, hanem a jó kormányzás kérdése is.

Ezt elvárni talán dőre ábránd, de miniszter úr, legalább hajtsa végre a legnehezebb reformot, az illetékekből minden banit fordítsanak végre arra, amire befizettük! Vagy legalább annyit, amennyit azok az országok költenek állampolgáraik egészségére, amelyek szerencsésen megúszták az IMF védelmét.

Románia…Már az űrben sem jobb…

Öt és fél százalékkal gyilkolják az amúgy sem túl rózsás életű nyugdíjasokat. Az átlagról beszélek, akik amúgy is egyik napról a másikra élnek, s miközben kézhez veszik a megcsonkolt járandóságukat, százszor-ezerszer megesküsznek, hogy a következő parlamenti választásokon rájuk ne számítsanak, miután egy alanyi jogon nyert (tulajdon)jogukhoz hozzá mertek nyúlni választottaik. Teszik ezt különböző nemzetiségű, politikai hovatartozású vagy pártsemleges egyszerű emberek, akik eddig sem igen hittek a politikusokban, de ez a mostani húzás végképp betette náluk fentebbiek ajtaját. Illetve hát azok tették be az ajtót nekik. Úgy hogy ne csodálkozzunk, ha a következő választásokon az eddiginél is alacsonyabb lesz a részvételi arány. Kezd ugyanis betelni a pohár. Amikor már oda jutunk, hogy a legszegényebbek nyakát szorongatják, ne csodálkozznak a hon mostohaatyái, ha ottmaradnak választók nélkül.

Én a magam részéről már semmin sem csodálkozom. A csodálkozás ugyanis luxuscikk lett, amit csak különleges alkalmakkor engedünk meg magunknak. Itt van mindjárt az első – és egyetlen – román űrhajós esete. Dumitru Prunariu 1981. május 14-én repült az űrbe. Hét napot, 20 órát és 42 percet töltött „földönkívüli” állapotban a Szojuz 40-en az orosz Leonyid Popovval együtt. Azóta sem volt más romániai, aki ezt megtette volna. Volt is nagy ünneplés, csinnadratta, zászlóknak lengetése és térdeknek csapkodása. Ha valaki azt hinné, hogy a volt hatalom ezt kézzelfoghatóan díjazta volna, az téved. A külsőségeken kívül jó tudni azt, hogy amikor visszatért a román fővárosba, nem volt hol laknia. Bedugták egy szállodába. Vásárhelyre, ugye, nem jöhetett, pedig itt élt az anyósa. Azért nem jöhetett, mert mutogatni kellett, mint a bazári majmot. Azok után, hogy három évig Csillagvárosban élt, készült az űrrepülésre, ott állt lakás nélkül. Na, ez volt az akkori hatalom. És a mai? Ez a mai elvett a nyugdíjából 70 százalékot. Az egyetlen román űrhajóstól!

És akkor mit vár a korgó gyomrú magyar paraszt attól a kormánytól, amelyik még a saját űrhajósának, annak az egyszál egynek sem akar különleges státust biztosítani. Lenyesi – az amúgy csak négy számjeggyel írt – nyugdíjának a háromnegyedét. Ettől fogunk kilábalni a búzairból. Bizony.

Szesszió és vizsgaidőszak … :)

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán. A vizsgakérdés így hangzott:
– Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!
Az egyik hallgató válasza:
– Fogunk egy hosszú zsinórt, rákötjük a barométer tetejére, majd a barométert lelógatjuk a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.
Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.
A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő. A biztos nógatására aztán belekezdett:
– Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a ‘h = 0.5g x t négyzet’ képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
– Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
– De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a ‘T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)’ képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
– Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük, a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
– De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.
– Itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: “Ha megmondja, milyen magas ez az épület, magának adom ezt a szép új barométert.”
A renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.

Ha ebből az országból emigrálni fogok, tuti, hogy Ausztráliát választom … :)

A január 17–19-ére, az üzemanyag-drágítás miatt meghirdetett Ne vásároljunk benzint! elnevezésű akció hallatán a román pártunk és kormányunk, valamint a multik vezetői folyamatosan hasonlítgatnak. Hasonlítgatják lyukas gatyámat az unióséhoz, sőt nemcsak, hiszen mindent hozzájuk méricskélnek. Szabó legyen a talpán, aki ennyire ki tudja kalkulálni az én életszínvonalamat, és nem is akármilyen stílusban: nyugathoz hasonlítva.

A kalkulálásokkal nem is lenne semmi bajom, csak ez a kényszerhasonulás az unióhoz valahogy sehogy se fér a fejembe, azaz annyiban igen, hogy eladtuk az országot, és úgy kell táncolni, ahogyan fújják. Odaadtuk mindenünket: gatyánkat, tehenünket, disznóvágásunkat és most már a benzinünket is. És mivel maradunk? Hasonlítgatásokkal.

Természetesen pártunk és kormányunk úgy táncol, ahogyan fújják. És ettől aztán felfordul az élet rendje – és nemcsak. A kiállásáról kevésbé híres politikusainknak sokkal könnyebb dolga van, hiszen felveszik a hitelt, elosszák a pénzeket, majd mi, egyszerű parasztok, visszafizetjük valamilyen formában – de ebből is a legbiztosabban, különböző adókban. Egy egyszerű székely paraszti észjárás jutott az eszembe: olyan az ország, amilyen az ember benne. Nem is tudom, kell-e magyarázni, de hogy az egyszerű ember nem jól él, arra bárki mérget vehet.

Szóval kettős életet élünk: folyamatosan hasonlítgatásokban van részünk, miközben lyukas gatyánkat szárítgatjuk hidegben-melegben. Nézzük meg szegény nyugatiakat, mekkora adóterheket rónak rájuk, milyen nehéz számukra elviselni azt, hogy képesek megvenni például egy olyan márkájú autót, amit én, ha ebben az országban kell éljek, bizonyára többszörös reinkarnáció útján sem tudok. Ugyanakkor szegény nyugatiaknak igaz, hogy a válság megcsappantotta például a gazdasági támogatásukat, de nem értem, hogy mégis a romániai üzletek polcai miért az ők cuccaikkal vannak tele? Nálunk meg az adórendszerrel szépen sorba bezáratják a boltokat, vállalkozókat. Szóval kegyetlen életük van szegényeknek, és mégis hozzájuk hasonlítgatnak minket. Nekünk a hagyományos élethez, a pálinkafőzéshez, disznóvágáshoz való jogot szépen sorban megadóztatják, és lassan a csirkeláb is luxusszámba megy.

Visszakanyarodva a benzines „proteszthez”: olvasom a napi sajtókat, hogy már pedig mi egyáltalán ne sírjunk a benzin ára miatt, mert az nem is olyan drága, sőt az unióhoz képest sereghajtók vagyunk. Húha, kaptam fel a fejem… és a vizet. Vezetőink – multik és politikusok – nagyon könnyen beszélnek. Csak egyszerű számítgatást végeztem: ők keresnek (kb.) négyezer „ejrót”, egy átlagkerest pedig (kb.)  150 „ejró”, a benzin ára meg 1,14 „ejró”. Mna ugye, nem is kell matematikazseninek lenni ahhoz, hogy rádöbbenjünk, ki jön ki jobban a hasonlítgatásból.

A minap én is összehasonlítottam magamat magammal. Lelkesítő eredményt kaptam: ha ebből az országból emigrálni fogok, tuti, hogy Ausztráliát választom, ahol oktató leszek, Hogyan kell üres zsebbel ugrálni? címmel iskolát indítok a kenguruknak. Szerintem van jövőm!