Beszélgetés

“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.   A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”

Müller Péter

Mi is a szerelem? … :)

Sokan próbálták már meghatározni, mi is az a szerelem. Az alábbiakat gyerekek mondták, talán ők járnak a legközelebb az igazsághoz? Vagy mégsem?

“A szerelem az, amikor egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást.”

“A szerelem az, amikor elmész enni valakivel és a sült krumplid nagyobb részét neki adod úgy, hogy az övéből nem is eszel.”

“A szerelem: valaki megbánt téged. Nagyon mérges leszel rá, de nem kiabálsz vele, mert tudod, hogy azzal megbántanád.”

“A szerelem az, amikor a mamám kávét csinál a papámnak, de mielőtt odaadná neki belekortyol, hogy biztosan jó-e az íze.”

“Az a szerelem, amikor azt mondod egy srácnak, hogy jó a pólója, és aztán ő minden nap ezt veszi fel.”

“A szerelem egy olyan dolog, hogy egymás mellett ültök a kávéházban és egymás kezét fogjátok. Ez a szerelem. Egyébként egymással szemben ülnétek.”

“A szerelem az, amikor a mamám tudja a papámról, hogy büdös és kövér, mégis azt mondja, hogy jobban néz ki, mint Robert Redford.”

“én tudom, hogy a nővérem szerelmes belém, mert mindig nekem adja a régi ruháit és vesz magának másikat.”

“Amikor szerelmes vagy, a szempillád fel-le ugrál, és kis csillagok keringenek körülötted.”

Elmélkedés …

Tegnap, amikor egy közeli barátom blogját elolvastam, késztetést éreztem arra, hogy üljek ki a balkonra és nézzem a csillagokat. Néztem az esthajnalcsillagot, a göncöl szekeret, a cassiopeia-t és elgondolkodtam.

Vajon van-e valaki, aki pont most ugyanezt a csillagképet nézi, hogy elgondolkodik-e ő is rajta, hogy valaki más is ugyanazt nézi, mint ő… hogy gondol-e arra, hogy pont én lennék az és én pont rá gondolnék…

Létezik ilyen, hogy gondolataink egymás mellett egy csillagon pihennek meg több milliárdnyi fényévre? Hogy pont abban a rövidke pillanatban egymásra gondolunk ugyanazt a csillagot nézve?

Ritka, de szerintem biztos létezik. Lehet már túl meseszerű, de épp ez a szép benne, ez az izgalmas benne.

Csak nézem a csillagokat, végig járom fejben a barátaim képét, emlékezek a szép pillanatokra … Ilyenkor akármilyen hideg van kint, nem fázok, csak ülök vagy fekszek és nézem a gyönyörű csillagos égboltot…

Ezek a pillanatok nagyon sokat jelentenek nekem. Akkor csinálom ezt, amikor úgy érzem, hogy szükségem van rá, hogy egyedül legyek. Ilyenkor magamba bújok és keresgélek mélyen , vagy csak szétszórok mindet, mint ahogy a csillagok is szétszórtan vannak az égen.

Ilyenkor úgy érzem, hogy lelkem kiszáll a testemből és felrepül a csillagok közé, ilyenkor teljesen szabadnak érzem magam, semmi nem fáj, semmi nem bánt…

Meg kell hogy mondjam, ezt akkor szoktam a legtöbbet csinálni, amikor már nagyon fáradt vagyok, amikor már mindenki alszik, vagy fetreng, vagy már nincs semmilyen téma… elvonulok és repülök egyet, megpróbálok a két hold között elrepülni és megpihenni a göncölszekéren…

Onnan lenézek a világra és látom azokat akiknek fontos voltam egykor, akiknek fontos vagyok most és akiknek talán valamikor fontos leszek…

Imádom…

Kell várni a világvégét? … :)

Emlékszem, mikor a 2000. évforduló következett, még az iskolában koptattam a padot. Az iskola fele terjesztette, hogy itt a világvége. Akkor még szerintem senki nem volt képes ezt elképzelni, köztük én sem igazán. Világvége? Mindenesetre fenn voltam szilveszterkor és halványan emlékszem, ahogy a pezsgővel koccintottam a szüleimmel és abban a pillanatban amikor kereken éjfél volt, kicsit aggódtam. Nem komolyan, nem is látszott rajtam, de bennem volt az a „mi van ha” érzés, ami egy gyerekben mindig leselkedik. Akkor még a világvégét úgy értelmeztem, hogy egyszerűen vége, nincs, semmi, kifújt.

Most a sarki jégsapkák olvadását már érzékelhettük a saját bőrünkön, ugyanis azok a vízcseppek, melyek eső formájában ránk hullottak, valószínűleg még pár éve egy sarki róka vagy egy rozmár alatt fagyoskodtak mozdulatlanul. A tudósok szerint 2020-2030 környékén megszokott időjárás lesz a világnak ebben az éghajlati övében, melyben mi vagyunk, a tél-tavasz-ősz esős borongós majd a néhány hónapos nyár iszonyat meleg. Ez még a jövő titka és addig se felejtsük el a következő világvégét, 2012. decembert. Szerintem már szeptembertől „megőrül” az emberiség és minden apró, szokatlan dologban vizionálni fogják a jeleket.

Ha történik valami, kár aggódni rajta és feldúlt hangyabolyként rohangálni.

Ha pedig nem történik semmi, egyszerűen kitalálnak egy új időpontot az önjelölt próféták.

Románia analfabéta, de akkor mi is odatartozunk? … :)

És ezt nem (csak) én állítom, hanem egész Európa!

Érdemes elgondolkodni egy kicsit egy felmérésen, amiben az áll, hogy Európában Románia áll az utolsó helyen, intelligencia szempontjából.

De ez nem meglepő. Hiszen szinte minden szempontból utolsó helyen áll az ország. Miért pont az intelligencia lenne kivétel? De ami a csalást, lopást, bürokráciát és korrupciót illeti, biztosan valahol a toppon helyezkedik szép hazánk!

Na de térjünk csak vissza az intelligenciához… illetve annak hiányához!

Lehet állítani Romániáról, hogy analfabéta, de hogy a népnek nincs logikája, azt nem! Emlékezzünk csak „A Nap forog a Föld körül, vagy fordítva?” felmérésre, amikor a megkérdezettek 42%-a állította azt hogy a Napocska forog, míg a Föld egy helyben áll. Ez nem tudományosan, hanem román logikával alátámasztott tény. Megcáfolhatatlan. Most kifejtem:

1.       Nem szédülünk. Ha a Föld forogna, szédülnénk.

2.       Ha szédülnénk, nem innánk annyit. Tehát érezhetően kisebb lenne az alkoholfogyasztás az országban. De nem az, ergo a Nap forog a Föld Körül!

3.       A Nap szokott reggel felkelni, és este lenyugodni. Nem a Föld. Tehát logikus, hogy a Nap van mozgásban.

Szóval, ha nem fektetünk hangsúlyt a porontyaink nevelésére, iskoláztatására, Románia minden új és minden eddigi tudományosan alátámasztott tényt meg fog cáfolni páratlan logikájával. Ha így haladunk, nem lesz már gömbölyű a Föld, nem lesz gravitáció, nem lesznek fizikai törvények, csak butaság, analfabéták, és a politikusok!

Újévi gondolatok…

Minden év elsején szökkenő röpke gondolat tulajdonképpen nyitánya annak a szakasznak, amely egész évben meghatározó időt képez számunkra, s új kihívásokra, harcokra és feladatokra sarkall, s bár lényegében nem történt semmi változás azon kívül, hogy egy másik év első napjára ugrottunk, azért azt elismerjük, hogy a tiszta lappal való új indulás mindenki számára adott, s folyamatos.

Az év első napja még valamelyest a már odaát lévő túllépett időben marasztal bennünket, még mindenki józanodik,igyekszik talpra állni, s többé kevésbé egy olyan paradoxon lép fel, amely azt éreztetni velünk, hogy bár elhagytuk azt a bizonyos másik évet, de igazán lelkileg még nem értük el a másik utána lévőt sem, s valahol a kettő közötti intervallumban tévelygünk, utunkat keresve.

Az év első napja még a a pihenés és a lazulás periódusa, mely még nem érezteti sem az eljövendő hónapok harcait, megpróbáltatásait és feladatait,de kétségkívül arra sarkall minket, hogy új erőt vegyünk magunkhoz, s a Szilveszteri mulatozásból kivett önfeledt és élmény dús érzésekkel összefonódott eseményeket összekovácsolja azzal a kihívás sorozattal, ami elénk tárul, s úgy igyekszik megtörni szerény lelkünket, hogy elfeledteti velünk az évre készítő optimista hangulatot. A Szilveszteri buli,szórakozás és társaság igen is erőt és energiát kölcsönöz számunkra , ahhoz hogy könnyebben vegyünk majd az elkövetkezendő újévben elénk gördülő akadályokat, hiszen a szeretet spirituális ereje valamint az év végén belénk hatoló határozott céltudatosság kollektív hatása még a legmarkánsabb és leginkább dacoló akadályokat is széttöri.

Új év napján még jócskán marad mindenfajta és – féle színű, alakú apró és krémes sütemény, de rengeteg sós ropogós is, sőt ha nem voltunk túl mohók, még valahol lennie kell egy üveg pezsgőnek is, amelyben még legalább millió buboréknak kell pezsegnie. Az asztalon még néhány szál virsli tapad a tányérra, s az éjfélkor tovaszállt himnusz szólama is továbbcsendült a pezsgő életű szobában. Már lassan dél van , mire komótosan feltápászkodunk az ágyról , de mi még inkább vissza ereszkedünk egyet, s hagyjuk hogy gondolatainkat az elmúlt év eseménydús és látványos történései hassák át, valamint az a tény, hogy ébredésünk hamarosan nem lesz hiábavaló, hiszen céljaink száz,meg száz napon keresztül lovagolják majd meg az élet rögös útjait fürkészve csak is a számunkra legjobbat, eleget téve  küldetésünknek és földi sorsunk picinyke darabkájának.

Újévi fogadalmak … vagy mit is kellene megfogadnunk?

December forgatagában mindenkit magával ragad az ünnepi hangulat és az ajándékozási láz. Az év végi nagy hajtást követően igyekszünk némi időt önmagunkra is szánni.

Az év utolsó napjai – különösen szilveszter – kitűnő alkalmon arra, hogy életünket nagyító alá helyezzük: összegezzük a megélt eseményeket, sajnáljuk az elmulasztott pillanatokat, miközben fél szemmel már az újév terveire fókuszálunk. Az újévi célok kitűzésének- és a fogadalmak tételének hagyománya még a babiloni időkbe nyúlik vissza, amikoris őseink abban a hitben éltek, hogy amiként az év utolsó napján és annak éjszakáján viselkedünk, az a következő évbeli viselkedésünket is meghatározza.

A fogadalmak helyett célszerűbb tervek, vágyak és remények előrevetítőséről beszélni. Közvélemény-kutatások tanúsága szerint a leggyakoribb fogadalmak a fogyókúrához és a dohányzásról való leszokáshoz fűződnek. A sor – a teljesség igénye nélkül és az egyéni tervek függvényében – vég nélkül folytatható. A fogadalmak illetve a célok kitűzésekor az a legfontosabb, hogy reálisak maradjunk és ne tűzzünk ki elérhetetlen vágyálmokat. Tudatában kell lennünk annak, hogy a vágyak és célok megvalósítása számos tényezőtől függ. Viselkedéskutatók állítása szerint a nők és a férfiak között jelentős különbség tapasztalható a fogadalmak betartását illetően. Javaslataik alapján fókuszáljunk a következőkre:

Csak egy célt tűzzünk ki magunk elé. Ennek megvalósítására való esély jóval nagyobb, amennyiben életünk csak egy aspektusára fókuszálunk.

Egy cél kitűzése az év bármely időszakában időszerű, amikor annak szükségét érezzük

Lehetőleg kerüljük egy korábbi meg nem valósított fogadalom újbóli kitűzését.

Legyünk határozottak: tervezzük meg néhány lépésben miként-, hogyan- és mikor fogjuk az adott célt megvalósítani.

A legfontosabb a kitartás. Ne adjuk fel már az első bizonytalan lépéseket követően. A célok azért vannak, hogy azokat elérjük, minekutána átélhetjük a siker és a beteljesedés boldog pillanatait. Annak érdekében, hogy a fogadalmak tételét némi öniróniával is szemlélni tudjuk, íme néhány „komolytalan újévi fogadalom”.

• Azt kívánom, hogy jövőre ne kelljen azt kívánnom, amit tavaly kívántam!
• Megfogadom hogy amit mostantól a kínaiban veszek kétszer annyiért adom el.
• Megígérem, hogy jövőre szorgalmasabb leszek…. most már biztosan bemegyek hétfőn dolgozni!
• Jövőre ígérem elkezdek edzeni várjunk csak, minek? Lusta vagyok, kövér vagyok és büszke vagyok rá!!!!
• Következő szilveszterig legalább 365 buliba megyek el, és legalább ugyanennyiszer berúgok.
• Ami biztosan bejön: Idén sem mászom meg a Mount Everestet.
• Megfogadom, hogy mától nem fogadok meg semmit!!!
• Türelmesebb leszek az értetlenkedő ügyfelekkel.
• Többször teszek rendet az íróasztalomon. Egyszer legalább kiviszem a kávéscsészét a mosogatóba.
• Ritkábban szórakoztatom munkatársaimat favicceimmel.
• Meggyőzőbben nevetek a főnök viccein.
• Megpróbálok többször a főnök előtt a munkahelyre érkezni.
• Kevesebbet chatelek és szörfölök a neten munkaidőben.
• Kevesebb magánbeszélgetést folytatok a cég számlájára. Esetleg ügyesebben álcázom ezeket a telefonokat.
• Jobban viselem a főnök bírálatát.
• Csakis igényes pornót nézek a neten.
• Igenis meg fogok hízni.
• Abbahagyom a testedzést, úgyis csak időpocsékolás.
• Minden eddiginél jobban fogok halogatni minél több dolgot.
• És többet is fogok inni.
• Sőt, dohányozni is többet fogok. Ha eddig nem tettem, rászokom.
• Sokkal kevesebbet fogok olvasni.
• Többet fogok tévézni, úgyis egy csomó jó műsorról már lemaradtam.
• Sokkal több időt fogok a munkahelyemen tölteni.
• Nagyon fontos kultúrtörténeti jelentőségű helyekre látogatok el szabadságom alatt, például megnézem, hol élnek Berényiék barátok közt.
• Nem áldozok időt és pénzt jótékony célokra.
• Elkezdek hinni a babonákban.
• Sötét fóliát teszek a kocsi ablakaira, szőrmét a kormányra és gettódöngető hágósítóberendezést az autórádióhoz.
• Monoton hangon fogok beszélni, lehetőleg egy-szótagú szavakat használva.
• Csak két számmal kisebb farmert fogok hordani, öv helyett kötelet vagy láncot használva. Pólóból pedig csakis olyat veszek fel, amit divatos sárga foltok díszítenek hónaljban.
• És egy személyes cél: visszahozom a diszkókorszakot. 🙂

Párhuzamos világok léteznek… legalábbis a vezetőinknek :)

Alighanem Románia lakossága az utóbbi napokban-hetekben néhány száz fővel csökkent. A demokrata-liberálisok és az RMDSZ a jelek szerint ugyanis átköltöztek egy másik országba, egy már-már túlvilági, párhuzamos Romániába, ahol minden egészen másnak tűnik, mint az evilágiban, és amelyet csupa fény, derűlátás ragyog be, a gazdasági-pénzügyi válság vészjósló viharfelhői helyett pedig ragyogó távlatok tárulkoznak fel.
Ezt a Romániát nem fenyegeti az összeomlás, annak rémét Emil Boc, Elena Udrea és társaik elhárították a fejük fölül. Sőt, sikerült megszilárdítaniuk a gazdaságot, és küszöbön áll a gazdasági fellendülés. Mindezt a párhuzamos Romániának olyan fontos lakója mondta, mint Emil Boc, az a miniszterelnök, aki az evilági Romániát a katasztrófába, a válság poklának legmélyebb bugyrába, lakosait pedig feneketlen nyomorba kergette.

A demokrata-liberálisok és az RMDSZ Romániájában természetesen ellenzék sincs, így galibát sem okozhat; párhuzamos Romániában a demokrata-liberálisoknak nem a szociáldemokraták és nem is a nemzeti liberálisok okoznak gondot, hanem a rakoncátlankodó televíziók, amelyek szüntelenül – és természetesen igazságtalanul – bántják a pártot és a kormányt.

A két ellenzéki pártot tehát nyugodtan le lehet nullázni – amint azt párhuzamos Románia másik tekintélyes polgára, a legfontosabbak közé tartozó és mindenképpen a legtöbb pénz fölött rendelkező tárca, a fejlesztési és idegenforgalmi minisztérium vezetője, az államfői palota szőke eminenciása, Elena Udrea asszony mondotta. Megintve egyben a Demokrata-Liberális Pártnak mindazokat a tagjait is, akik klienseket kiszolgáló, korrupt tömörülésnek titulálják a tömörülést, nagyban kockáztatva evilági Romániába történő száműzetésüket.

Történik pedig mindez a Demokrata-Liberális Párt jóvoltából, amely úgy kormányoz, mint ahogy azt húsz év óta egyetlen más tömörülés sem tette – amiben azért kétségkívül sok igazság vagyon. A miniszter asszony egyébként még szerény is volt, hiszen mondhatott volna nyugodtan harminc, negyven vagy akár száz esztendőt is.

Párhuzamos Romániában a válság nem nyomorúságot és gondot okoz, hanem esélyt nyújt a demokrata-liberálisoknak és az RMDSZ -nek arra, hogy bebizonyítsák, felelősségteljesen, bátran és populizmustól mentesen kormányoznak, így hamarosan visszaszerezhetik a választó bizalmát. (Ezzel pedig végre értelmet nyerhet az országot romba döntő válság is.)

Érthető, hogy párhuzamos Románia lakói nem értik, miért viszonyulnak hozzájuk mégis annyira ellenségesen az evilágiak; miért van az, hogy a december elsejei nagyromán nemzeti ünnep alkalmával kifütyülték a kormányfőt, megtapsolták viszont a parádén felvonuló lovakat. És mivel nem értik, biztosra vehetjük: Traian Băsescu és udvartartása nem Emil Bocot fogja meneszteni – inkább a lovakat lövi majd le.

Álljunk meg a szent ünnepen egy kis időre …

Kétezer esztendő óta karácsony a megpihenés napja, a befelé fordulásé, a család és a gyermek ünnepe. Karácsony előestéjén elcsendesednek az utcák, a zajos szórakozóhelyek, hazatérnek az emberek, hogy otthon, családi körben üljék meg az ünnepet. Eloltják a lámpát, meggyújtják a gyertyát, s annak fényében sugárkoszorút von a szeretet a karácsonyfa köré gyűlt családra és az ajándékokra.

Az ünnep ez alkalommal annak is próbája, hogy felnőtten él-e bennünk a gyermekkor, hogy az ajándékozásban mi a fontosabb számunkra, a kapni-e, vagy az adni-e, hogy az ajándék ér-e többet nekünk, vagy az örömszerzés, a nagybetűs szeretet? Lehet az ember csodatévő, áldozatkész, sőt önfeláldozó, de igaz szeretet nélkül mindez semmit sem ér. Feszített tempójú világunkban megszerezhet magának az ember szinte mindent, csak éppen szeretetet nem vásárolhat, s nem lophat. Szeretetet csak adni és kapni lehet: örömszerző ajándékként.

A szeretet együtt jár a békességgel, hiszen csak a béke teszi lehetővé, hogy a boldogság szelleme ragyogjon minden ház ablakán, hogy szeretet kapcsolja egymáshoz az embereket, az emberiséget.

A karácsonyfák csillogó fénye alatt ne azt vegyük számba, hogy mit kaptunk, inkább azt, hogy mit tudtunk adni egymásnak. E szerint ez ünnep alkalom lehet a kapcsolat tartalmára, minősítésére. Lehet az ajándék formális, amennyiben az egymáshoz való viszony is az, lehet csupán külsőség. Örömöt igazából annak tud az ember adni, akit (jól) ismer, akit becsül, akit szeret.

Álljunk meg tehát e bensőséges, szent ünnepen egy kis időre, hogy meggyőződhessünk róla, tudunk-e tiszta szívből szeretni tudunk-e, örülni egymásnak és ha igen, akkor más dolgunk nem lehet a világon, küzdeni a legnemesebbért: egymásért.

Megváltozunk Karácsonykor? …

Mi változik karácsonykor? Mitől más ez a néhány nap?

Ugyanazt a levegőt lélegezzük be, ugyanúgy süt ránk a nap – vagy éppen hull a hó, ugyanúgy siklik a kezünk – lábunk – testünk a TÉRBEN… ugyanolyan csodálatos MINDEN…

Ugyanúgy VAGY, LÉTEZEL.

Ha karácsonykor úgy döntünk, hogy szeretünk, máskor miért nem tudunk?
Vagy ez nem is szeretet, csak egy újabb szerep?

Mi a valódi szeretet?

Ha megfigyeljük magunkban őszintén, mi az, amit mi szeretetnek tartunk, valószínűleg dühöt fogunk érezni, hisz akkor énképünk „megfakul”.
Amit szeretetnek nevezünk, az valójában nem más, mint birtokolni a másikat, függővé tenni másokat magunktól, függeni másoktól. Másokon keresztül megszerezni, elérni valamit. Másban megtalálni egyfajta boldogságot.
De miért nem magunkban keressük?

Ha túllépünk az elmén, megtalálhatjuk…

Bár valami tényleg változik karácsonykor. Más energiák „keringenek”. Ezek az energiák belőlünk indulnak, (s térnek vissza) mi árasztjuk magunkból. Akárcsak egy sporteseményen egy teltházas stadion atmoszférája is megváltozik, hiszen több ezer ember egy cél érdekében van ott, mind ugyanazt szeretnék… kollektívan….

Hát nem lenne egyszerű ezt a mindennapokban „gyakorolni”, hogy minden nap karácsony legyen?

Boldog Karácsonyt! … BÉKÉS HÉTKÖZNAPOKAT MINDENKINEK