Csikloturizmus … :)

Magyarul akár csikloturizmusnak is nevezhetnénk Udrea asszony legújabb ötletét – csakhogy az eredeti román megnevezés szó szerinti átvétele indokolatlanul szabadítaná el a fantáziát. Magyarul a legkevésbé sem tudó idegenforgalmi miniszterünk ugyanis nyilvánvalóan nem olyasmire gondolt, mint amit a ferdítő magyar kifejezés sugall, ő kizárólag a kerékpáros turizmusra utalt. Legfeljebb úgy járhatott, mint az átkos idején a kovásznai gint gyártó sepsiszentgyörgyi vállalat, amely nem gondolva a román vásárlóban keltett kéjes gondolatra, Covagin néven dobta piacra itókáját.

A román miniszterasszony csupán azt szeretné, ha kerékpáros turisták lendítenék fel a satnyuló hazai idegenforgalmat. Mint minden méltányos üzleten, ezen is mindkét fél nyerne: a megnövekedett számban idelátogató turisták megtakaríthatnák az üzemanyag-költségeket, az ország pedig az idelátogató turisták számának megnövekedése ellenére megtakaríthatná az autópálya-építés költségeit.

Bár utóbbi nem jelentene túl nagy hasznot Románia számára, ahol a legeredményesebben takarékoskodnak a sztrádaépítési kiadásokkal: nem építenek sztrádát. (Annál a tízegynéhány kilométernél ugyanis, amit tavaly év végén átadtak, még az avatószalag is hosszabb volt, amint rossz nyelvek megjegyezték). Az idelátogató turisták számának növelése viszont már teljesítmény lenne, főleg, hogy a miniszterasszony hivatalba lépése óta az országra kíváncsi látogatók száma egymillióval csökkent, Romániában töltött éjszakáik száma pedig ötmillióval esett vissza.

Persze arra sincsen garancia, hogy kerékpársávok épülnek majd a biciklis turisták számára, hiszen az is pénzbe kerül. Pénz pedig nincs, illetve az a kevés, ami van, olyan fontos dolgokra kell, mint a napokban átadott narancsszínű libegő a zsilvölgyi bányászvároskában, Vulkányban, ahova még rollerrel sem igen érkeznek nyaralni-telelni vágyók. Csoda hát, hogy még a libegő is elkedvetlenedett és már a felavatás napján bemondta az unalmast, hoppon hagyva a megcsodálására érkezett Udrea-asszonyt?

Akinek egyébként nem ez az egyetlen terve dőlt dugába. Egyebek között kudarcot vallott a szekérkaravános körutak ötlete is, akárcsak idegenforgalmi Románia-brandjai, a választék hazájától kezdve a Kárpátok kertjén át egészen a híres-nevezetes (plágiumgyanús) falevélig.

Ám vegyünk példát a miniszterasszonyról, és ne legyünk szűkkeblűek: előlegezzük meg neki a bizalmat ez úton (a majdani kerékpáros sávok útján) is, és bízzunk benne, hogy sok követője akadna egy (kerék)páros túrán.